Parkrózsa vagy pompás japánbirs

A csillagos levélfoltosság (feketefoltosság), a lisztharmat és a rozsda a fogékony fajtákon, különösen sok angol rózsán, nyár közepére lekopaszíthatja a bokrot: ezeknél a szezonban több megelőző permetezéssel kell számolnod, az ellenálló (például ADR minősítésű) fajták viszont a lehullott levelek összeszedésével és szellős ültetéssel permetezés nélkül is egészségesek maradnak. Tavasszal levéltetvek lepik el a hajtásvégeket és a bimbókat, a leveleket rózsa-levéldarazsak álhernyói rágják vagy sodorják, a virágokat rózsabogarak és más virágbogarak rágják meg; a kárt többnyire kinövi a bokor. Közép-Európában a legtöbb fajta télálló, kemény télen a vesszők vége visszafagyhat. A hazai töveket szinte mindig vadrózsa alanyra szemzik: az oltás helye ültetéskor kerüljön 5 cm-rel a talajszint alá, ősszel kupacolj a tőre 15 és 20 cm közötti földet, az alanyból törő, apróbb és világosabb levelű vadhajtásokat pedig tőből tépd ki, mert elnyomják a nemes részt. Metszeni keveset kell: kora tavasszal az elhalt és az elöregedett vesszők kivágása, a többször virágzóknál harmados visszavágás, nyáron az elnyílt virágok levágása.

Csapadékos tavaszokon gombás levélfoltosság és varasodás támadja meg, emiatt nyár közepére a lombja nagy részét elhullathatja; ez csúnya, de a cserjét ritkán pusztítja el. Fogékony a tűzelhalásra, ezért alma, körte és birs közelében figyeld az elfeketedő, visszahajló hajtásvégeket, és vágd ki őket az egészséges részig. Erősen meszes talajon a levelei sárgulnak (vashiány miatti klorózis). A friss hajtásokon levéltetű, ritkábban pajzstetű és atka fordul elő, a korai virágbimbókat pedig elviheti a kései fagy.