Ágyásrózsa vagy parkrózsa

A teahibridnél ellenállóbb, de a fekete levélfoltosság csapadékos nyáron, a lisztharmat meleg, párás időben és a rozsda itt is megjelenik; az érzékeny fajták nyár végére felkopaszodnak. Ellenálló fajtánál elég néhány megelőző permetezés és a lehullott beteg lomb összeszedése, érzékeny fajtánál két-három hetente kell kezelni. Tavasszal levéltetvek ülnek a hajtásvégeken és a bimbókon, a rózsadarazsak lárvái a leveleket rágják, a rózsabogarak és cserebogárfélék a virágokat eszik. Közép-Európában kemény, hó nélküli télen a szemzéshely és a vesszők elfagyhatnak: a szemzés kerüljön pár centivel a föld alá, és késő ősszel kupacolj a tőre 20-30 cm földet. Az alanyból feltörő vadhajtásokat tőből távolítsd el. Tavasszal a vesszőket a harmadukra-felükre (5-7 rügyre) metszd vissza, nyáron az elnyílt virágfürtöket vágd le; sövényben is évente metszeni kell.

A csillagos levélfoltosság (feketefoltosság), a lisztharmat és a rozsda a fogékony fajtákon, különösen sok angol rózsán, nyár közepére lekopaszíthatja a bokrot: ezeknél a szezonban több megelőző permetezéssel kell számolnod, az ellenálló (például ADR minősítésű) fajták viszont a lehullott levelek összeszedésével és szellős ültetéssel permetezés nélkül is egészségesek maradnak. Tavasszal levéltetvek lepik el a hajtásvégeket és a bimbókat, a leveleket rózsa-levéldarazsak álhernyói rágják vagy sodorják, a virágokat rózsabogarak és más virágbogarak rágják meg; a kárt többnyire kinövi a bokor. Közép-Európában a legtöbb fajta télálló, kemény télen a vesszők vége visszafagyhat. A hazai töveket szinte mindig vadrózsa alanyra szemzik: az oltás helye ültetéskor kerüljön 5 cm-rel a talajszint alá, ősszel kupacolj a tőre 15 és 20 cm közötti földet, az alanyból törő, apróbb és világosabb levelű vadhajtásokat pedig tőből tépd ki, mert elnyomják a nemes részt. Metszeni keveset kell: kora tavasszal az elhalt és az elöregedett vesszők kivágása, a többször virágzóknál harmados visszavágás, nyáron az elnyílt virágok levágása.