Japánbirs vagy parkrózsa

Közép-Európában figyelj a tűzelhalásra (Erwinia amylovora): ez veszélyes baktériumos betegség, a hajtásvégek megperzseltnek látszanak, és a fertőzés az almára, körtére, birsre is átterjedhet. Erősen meszes, lúgos talajon vashiány miatt sárgul a lombja (klorózis), ami a térség sok kertjében gond lehet. Csapadékos tavaszon levélfoltosság miatt nyár közepére sok levelét elhullathatja, a virágokat moníliás virágelhalás, a friss hajtásokat levéltetű károsíthatja. A korán nyíló bimbókat a késő tavaszi fagy tönkreteheti.

A csillagos levélfoltosság (feketefoltosság), a lisztharmat és a rozsda a fogékony fajtákon, különösen sok angol rózsán, nyár közepére lekopaszíthatja a bokrot: ezeknél a szezonban több megelőző permetezéssel kell számolnod, az ellenálló (például ADR minősítésű) fajták viszont a lehullott levelek összeszedésével és szellős ültetéssel permetezés nélkül is egészségesek maradnak. Tavasszal levéltetvek lepik el a hajtásvégeket és a bimbókat, a leveleket rózsa-levéldarazsak álhernyói rágják vagy sodorják, a virágokat rózsabogarak és más virágbogarak rágják meg; a kárt többnyire kinövi a bokor. Közép-Európában a legtöbb fajta télálló, kemény télen a vesszők vége visszafagyhat. A hazai töveket szinte mindig vadrózsa alanyra szemzik: az oltás helye ültetéskor kerüljön 5 cm-rel a talajszint alá, ősszel kupacolj a tőre 15 és 20 cm közötti földet, az alanyból törő, apróbb és világosabb levelű vadhajtásokat pedig tőből tépd ki, mert elnyomják a nemes részt. Metszeni keveset kell: kora tavasszal az elhalt és az elöregedett vesszők kivágása, a többször virágzóknál harmados visszavágás, nyáron az elnyílt virágok levágása.