Meggy vagy őszibarack

Közép-Európában a meggy fő baja a moníliás virág- és hajtáselhalás: esős, hűvös virágzáskor a virágok megbarnulnak, a vesszők napok alatt visszaszáradnak, és védekezés nélkül a korona néhány év alatt felkopaszodik. A beteg részeket az egészséges fáig vissza kell vágni, a fogékony fajtákat virágzáskor permetezni kell, vagy válassz ellenállóbb fajtát. A blumeriellás levélfoltosság nyár közepére lombhullást okozhat, ami gyengíti a fát. A cseresznyelégy (az európai és a később rajzó keleti faj) a meggyet is megkukacosítja, a madarak pedig megdézsmálják a termést. A pangó vizes, erősen kötött és az erősen savanyú talajon sínylődik.

Közép-Európában a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) minden évben megjelenik: a kihajtó levelek megvastagodnak, hólyagosak, vörösek lesznek és lehullanak, a fa pedig évről évre gyengül. Csak megelőzni lehet: rügypattanás előtt rezes lemosó permetezés, majd az első kis levelek megjelenésekor (egérfüles állapot) felszívódó gombaölő kell, hűvös, esős tavaszon többször ismételve; ha már látszanak a fodros levelek, késő. Kisebb a baj napos, szellős helyen és ellenállóbb fajtával. További gondok a lisztharmat (főleg a nektarinon), a levéllyukacsosodás, a moníliás virág- és hajtásszáradás és gyümölcsrothadás, a levéltetvek, a hajtásokat és a gyümölcsöt kukacossá tevő barackmoly és keleti gyümölcsmoly, valamint a szilvahimlő vírus. A virágrügyek a kemény téli fagyban (nagyjából mínusz 20 fok alatt), a virágok a tavaszi fagyban károsodnak. Az előző évi vesszőkön terem, ezért évente erősen metszeni kell (virágzás körül vagy nyáron, nem télen), különben felkopaszodik; a fa gyakran már 15-20 év után elöregszik, a mézgásodás és az ágelhalás gyorsítja a pusztulását. Ugyanoda ne ültess újra őszibarackot, és a meszes talajon sárguló lombra (vashiány) is számíts.