Kajszibarack vagy meggy

Közép-Európában a termést leggyakrabban a tavaszi fagy viszi el: a fa korán virágzik, a virág és a kis termés már mínusz 1-2 foknál károsodik, az enyhe téli napok után visszatérő erős fagy pedig a rügyeket és a vesszőket is megviseli. A másik nagy gond a gutaütés, amikor egy-egy ág vagy az egész fa hirtelen, a nyár közepén elhal; több kórokozó és stressz (fagy, téli metszés, sebek, pangó víz) együttes következménye, vegyszerrel nem gyógyítható. Ezért a kajszit soha ne télen metszd, hanem pirosbimbós állapotban vagy szüret után, nyár végén, száraz időben, és a sebeket kezeld le. Hűvös, esős virágzáskor a monília a virágokat és a hajtásokat szárítja el, ilyenkor virágzás elején és végén permetezni kell, a beteg hajtásokat pedig az ép részig vissza kell vágni. Gyakori még a mézgásodás, a levéllyukacsosodás, a levélfoltosság, a szilvahimlő vírus (foltos gyümölcs és mag), a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly. Összességében igényes fa: rendszeres megelőző permetezést és gondos nyári metszést kíván, és így is rövidebb életű lehet, mint a többi gyümölcsfa.

Közép-Európában a meggy fő baja a moníliás virág- és hajtáselhalás: esős, hűvös virágzáskor a virágok megbarnulnak, a vesszők napok alatt visszaszáradnak, és védekezés nélkül a korona néhány év alatt felkopaszodik. A beteg részeket az egészséges fáig vissza kell vágni, a fogékony fajtákat virágzáskor permetezni kell, vagy válassz ellenállóbb fajtát. A blumeriellás levélfoltosság nyár közepére lombhullást okozhat, ami gyengíti a fát. A cseresznyelégy (az európai és a később rajzó keleti faj) a meggyet is megkukacosítja, a madarak pedig megdézsmálják a termést. A pangó vizes, erősen kötött és az erősen savanyú talajon sínylődik.