Köszméte vagy piros ribiszke

Közép-Európában a köszméte legsúlyosabb betegsége az amerikai köszmételisztharmat: a hajtásvégeket és a bogyókat előbb fehér, majd barna, nemezes bevonat borítja, a termés ehetetlenné válik. Szellős koronával, a fertőzött hajtásvégek levágásával és ellenálló fajtákkal (például a Hinnonmäki fajták, Invicta, Pallagi óriás) előzhető meg. A levélfoltosság nyár közepére lombhullást okoz, a köszméte-levéldarázs álhernyói pedig napok alatt kopaszra rágják a bokrot, ezért májustól érdemes a bokor belsejét is figyelni. A forró, száraz alföldi nyarat rosszul bírja: tűző napon a levelek és a bogyók megperzselődnek és lehullanak, a következő évi termés is gyengébb lesz, ezért öntözni és talajt takarni kell. A korai virágokat a késői fagy károsíthatja.

Közép-Európában a forró, száraz alföldi nyarat rosszul viseli: tűző napon, kiszáradó talajban korán ledobja a leveleit, a bogyók aprók maradnak és lehullanak, ezért öntözni és talajt takarni kell. Az erősen meszes, lúgos talajt sem bírja. Leggyakoribb kártevője az üvegszárnyú ribiszkelepke, amelynek hernyója a vesszők belsejét rágja ki, mellette a levélpirosító ribiszke-levéltetű hólyagosítja a leveleket. Betegségei közül a levélfoltosság (korai lombhullással), a lisztharmat és ritkábban a rozsda fordul elő.