Cseresznye vagy kajszibarack

Közép-Európában a legtöbb bosszúságot a cseresznyelégy okozza: az európai faj mellé megérkezett a később rajzó keleti cseresznyelégy is, a nyüvek a közepes és késői érésű fajták gyümölcsét teszik kukacossá, a korai fajták többnyire megússzák. A monília csapadékos tavaszon a virágokat és a hajtásokat szárítja el, éréskor a gyümölcsöt rothasztja, emellett a blumeriellás levélfoltosság, a baktériumos ágelhalás és a mézgásodás fordul elő. Érés előtti esőben a gyümölcs felreped, a seregélyek és a rigók pedig napok alatt leszedhetik a termést, a nagy fát hálóval védeni szinte lehetetlen. A korai virágzás miatt a tavaszi fagy gyakran elviszi a termést, a pangó vizet a fa nem bírja. Metszeni nyáron, szüret után érdemes, mert a téli sebek könnyen fertőződnek.

Közép-Európában a termést leggyakrabban a tavaszi fagy viszi el: a fa korán virágzik, a virág és a kis termés már mínusz 1-2 foknál károsodik, az enyhe téli napok után visszatérő erős fagy pedig a rügyeket és a vesszőket is megviseli. A másik nagy gond a gutaütés, amikor egy-egy ág vagy az egész fa hirtelen, a nyár közepén elhal; több kórokozó és stressz (fagy, téli metszés, sebek, pangó víz) együttes következménye, vegyszerrel nem gyógyítható. Ezért a kajszit soha ne télen metszd, hanem pirosbimbós állapotban vagy szüret után, nyár végén, száraz időben, és a sebeket kezeld le. Hűvös, esős virágzáskor a monília a virágokat és a hajtásokat szárítja el, ilyenkor virágzás elején és végén permetezni kell, a beteg hajtásokat pedig az ép részig vissza kell vágni. Gyakori még a mézgásodás, a levéllyukacsosodás, a levélfoltosság, a szilvahimlő vírus (foltos gyümölcs és mag), a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly. Összességében igényes fa: rendszeres megelőző permetezést és gondos nyári metszést kíván, és így is rövidebb életű lehet, mint a többi gyümölcsfa.