Leyland-ciprus vagy óriás tuja

Közép-Európa forró, száraz nyarain a sekélyen gyökerező növény könnyen aszálystresszt kap, a legyengült sövényt pedig gombás ágrák (Seiridium, Botryosphaeria) és hajtáspusztulás (Kabatina, tűlevélbetegségek) támadja meg: egész ágak barnulnak el, és a rák ellen nincs hatásos permetezés. Pangó vizes, tömör talajon gyökérrothadás (Phytophthora) pusztítja. A túl sűrű ültetés és a rossz légmozgás fokozza a fertőzést. Télen fagymentes napokon is öntözni kell, mert a lomb folyamatosan párologtat. A barna fás részig visszavágott felület nem zöldül ki újra, a kiesett tövek helyén tartós lyuk marad. Idős, magasra hagyott példányai viharban kidőlhetnek.

Az óriás tuja nem mentesül azoktól a bajoktól, amelyek Közép-Európában a nyugati tuja (például a Smaragd) sövényeit pusztítják. A boróka-tarkadíszbogár a teljes Thuja nemzetséget megtámadja: lárvája a kéreg alatt rág, ettől egy-egy ág hirtelen megbarnul és elszárad, a kérgen pedig ovális kirepülőnyílások maradnak; a kéreg alá jutott lárva ellen nincs hatásos védekezés. A legtöbb kárt eddig a nyugati tuján jegyezték fel, de elsősorban az aszálytól legyengült, erősen visszavágott, napnak kitett törzsű növényeket támadja, az óriás tuja pedig a szárazságot és a hőséget kifejezetten rosszul tűri, így forró, száraz nyarakon öntözés nélkül ugyanúgy veszélyben van. Nedves, kötött talajon a fitoftórás gyökér- és tőrothadás végez vele, a lombját pedig gombás eredetű pikkelylevél-barnulás (Didymascella thujina) is károsíthatja, főleg a sűrű, nyirkos sövényben. Csak ott érdemes ültetni, ahol üde a talaj és nyáron megoldható a rendszeres öntözés; egyfajú hosszú sövény helyett biztonságosabb vegyes sövényben gondolkodni.