Vörös juhar vagy zöld juhar

Közép-Európa gyakran meszes, lúgos kerti talajain a levelei az erek között kisárgulnak (mangán- és vashiányos klorózis), a növekedése megáll, és az őszi lombszín is elmarad; ugyanez történik tartósan száraz talajon. Forró, aszályos nyarakon öntözés nélkül megperzselődik a levélszéle. A verticilliumos hervadás végzetes lehet rá, előfordul rajta levéltetű, kabóca, pajzstetű és farontó rovar is. A fája törékenyebb, a szél és a jég ágakat törhet le róla, szeles helyre nem való. A sekély, sűrű gyökérzete megemelheti a közeli járdát, kocsibeállót, és alatta alig marad meg más növény.

Inváziós faj. A termős fák szeptembertől márciusig szórják szárnyas termésüket, amelyet a szél messzire visz, a kivágott vagy megsérült fa pedig tőről újrasarjad. Közép-Európában főleg a folyók ártereit és a puhafás ligeterdőket lepi el, ahol kiszorítja a füzeket, nyárakat és más őshonos fákat; a magoncok a falak és burkolatok réseiben is megtelepednek. Magyarországon a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet inváziós fajként sorolja fel: közterületre és más közhasználatú területre sem telepíteni, sem pótlásként ültetni nem szabad. A melléklet kertészeti változatokra vonatkozó kivétele a jelenlegi szövegben csak a bálványfánál és az amerikai kőrisnél szerepel, a zöld juharnál nem, vagyis a tarka levelű fajták sem kivételek. A természetvédelem kertekbe sem javasolja. További gondok: a fája puha és törékeny, a szél és a hó könnyen letöri az ágait, rövid életű; a tarka fajták világos levélszéle forró, száraz helyen megperzselődik. A fa az amerikai fehér medvelepke kedvelt tápnövénye; észak-amerikai hazájában a termős fákon tömegesen szaporodik egy bodobácsfaj (Boisea trivittata), amely ősszel a házakba húzódik. A porzós fák virágpora erősen allergén.