Közönséges luc vagy simafenyő

Közép-Európa sík- és dombvidékein az utóbbi évek forró, aszályos nyarai miatt tömegesen pusztulnak a lucfenyők, a kertekben és parkokban is: a sekélyen gyökerező, vízhiánytól legyengült fát megtámadja a betűzőszú (Ips typographus), amely a kéreg alatt elvágja a víz és a tápanyag útját, és a fertőzött fát már nem lehet megmenteni, mielőbb ki kell vágni. Száraz, meleg helyen a takácsatkák és a levéltetvek (Elatobium abietinum) is tűhullást okoznak, a friss hajtásokon gubacstetvek torzulást idéznek elő, legyengült fán pedig gombás tűhullás, ágelhalás és gyökérrontó tapló okozta korhadás léphet fel. A nagyra növő alapfajt száraz, sovány talajra, városi kertbe és alföldi fekvésbe ne ültesd, és a kiültetett gyökeres karácsonyfából is ilyen nagy, kényes fa lesz. A törpe fajtáknak ugyanúgy nyirkos talaj és nyári öntözés kell, de kis méretük miatt könnyebb őket öntözni és mulccsal takarni.

Legsúlyosabb betegsége a simafenyő-hólyagrozsda (Cronartium ribicola), amely a kérget támadja meg, és a fertőzött fa többnyire elpusztul. A gomba köztes gazdái a ribiszkék és a köszméte (Ribes), ezért ne ültesd fekete- vagy piros ribiszke, illetve köszméte közelébe. Meszes, lúgos talajon a tűi sárgulnak (klorózis), Közép-Európa forró, száraz, alföldi nyarain pedig vízhiánytól és takácsatkáktól szenved, a legyengült fát szúbogarak és levéltetvek is megtámadják. Ágai törékenyek, a szél és a nehéz hó letörheti őket. Közép-Európában a kertekből és erdősítésekből kivadul: savanyú homokkő-vidékeken tömegesen újul, és kiszorítja az erdeifenyőt, ezért védett területek és erdők közelébe ne ültesd.