Cseresznye vagy őszibarack

Közép-Európában a legtöbb bosszúságot a cseresznyelégy okozza: az európai faj mellé megérkezett a később rajzó keleti cseresznyelégy is, a nyüvek a közepes és késői érésű fajták gyümölcsét teszik kukacossá, a korai fajták többnyire megússzák. A monília csapadékos tavaszon a virágokat és a hajtásokat szárítja el, éréskor a gyümölcsöt rothasztja, emellett a blumeriellás levélfoltosság, a baktériumos ágelhalás és a mézgásodás fordul elő. Érés előtti esőben a gyümölcs felreped, a seregélyek és a rigók pedig napok alatt leszedhetik a termést, a nagy fát hálóval védeni szinte lehetetlen. A korai virágzás miatt a tavaszi fagy gyakran elviszi a termést, a pangó vizet a fa nem bírja. Metszeni nyáron, szüret után érdemes, mert a téli sebek könnyen fertőződnek.

Közép-Európában a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) minden évben megjelenik: a kihajtó levelek megvastagodnak, hólyagosak, vörösek lesznek és lehullanak, a fa pedig évről évre gyengül. Csak megelőzni lehet: rügypattanás előtt rezes lemosó permetezés, majd az első kis levelek megjelenésekor (egérfüles állapot) felszívódó gombaölő kell, hűvös, esős tavaszon többször ismételve; ha már látszanak a fodros levelek, késő. Kisebb a baj napos, szellős helyen és ellenállóbb fajtával. További gondok a lisztharmat (főleg a nektarinon), a levéllyukacsosodás, a moníliás virág- és hajtásszáradás és gyümölcsrothadás, a levéltetvek, a hajtásokat és a gyümölcsöt kukacossá tevő barackmoly és keleti gyümölcsmoly, valamint a szilvahimlő vírus. A virágrügyek a kemény téli fagyban (nagyjából mínusz 20 fok alatt), a virágok a tavaszi fagyban károsodnak. Az előző évi vesszőkön terem, ezért évente erősen metszeni kell (virágzás körül vagy nyáron, nem télen), különben felkopaszodik; a fa gyakran már 15-20 év után elöregszik, a mézgásodás és az ágelhalás gyorsítja a pusztulását. Ugyanoda ne ültess újra őszibarackot, és a meszes talajon sárguló lombra (vashiány) is számíts.